Ezt is egyszer álmodtam. Valószínűleg be fogom adni fanfic-re valamikor ^^
(elnézést kérek, de akárhogy szerkesztem, nem engedi hogy rendesen mggjelenjen az a néhány bekezdés. ugyhogy jelöljétek ki, ugy olvashatóbb. esetleg másoljátok ki valahova)
Grell szemszögéből
Will megint egy nehéz megbízásra küldött. Egy veszélyes, elátkozott barlanghoz kell mennem. Vajon ezúttal komoly az ügy vagy csak egy kölök próbált szerencsét? Nem számít, ha odaérek kiderül. Hosszú órákig sétálok míg végül elérek a célhoz és látom, hogy tényleg van odabent valaki, a kísérője pedig idekint alszik. Remek. Csak egy áldozatot kell összeszednem. elindulok hát befelé és ahogy haladok egyre beljebb látom, hogy a barlangi csapdák előjöttek, de senki nem akadt meg rajtuk. Igyekszek egyben túljutni rajtuk és folytatni a keresést. Elágazik az út. Nem sokáig kell hezitálnom, mert ordítást hallok az egyik irányból. Arra veszem az utamat. Hamar megtaláltam a begyűjtendő lelket. De hiszen ez az egyik őr… Az őr halott? Őt kell begyűjtenem? Gyorsan elvégzem a dolgomat és megyek is tovább, mert kezd érdekelni kinek lehet ennyi ereje és ügyessége. Míg haladok tovább egyszer csak az egyik csapdába beleakadva egy fekete dolgot találok. Megnéztem közelebbről is, ez egy frakk... Ennél a pontnál jutott el a tudatomig, hogy jobb lesz, ha sietek, mert ezt a helyet senki nem élheti túl. És ha az az illető frakkot visel, az csakis Sebastian Michaelis lehet!!! Elkezdtem futni ahogy csak bírtam, néhány új akadály is az utamat állta, de nem sokáig vacakoltam. Az utolsó végső állomása a barlangnak egy vesztőhely. Rengeteg szörnyű lény van ott, lehetetlen még egy démon számára is, hogy túlélje. Nem lehet messze. Érzem a közelségét. Már érzem! Ekkor befékezek a sarkon. Az utolsó állomás. Kizárt! Remélem még csak most ért ide, ahogyan én is! Berohantam a rácsos kapun, mely védte a helyet. Ami elém tárult... egy borzalmas vérfürdő. Drága Sebastianom küzd a sok fenevaddal, de már nincs túl jó állapotban. Ahogy feldolgoztam a látottakat egy jól irányzott rúgással kilöktem Sebastiant a kapun, ami ettől bezárult. Éreztem, hogy itt a vég. Nemes cselekedet így meghalni a szerelmemért. Nem volt más választásom, a kis dögök már tépték a ruhámat, így harcba szálltam velük. Az utolsó emlékem erről a helyről, ahogy kinézek Sebastianhoz aki csak néz meglepetten rám, ahogy küzdök az életemért. Hirtelen elsötétült minden, még ösztönösen küzdöttem és végül elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Biztos hogy sok idő eltelhetett mire magamhoz tértem.
Egy szobában ébredtem, egy ágyban. A sebeim bekötözve, a ruháim mellettem. De hol a szemüvegem? Felnézek és hirtelen Sebastian van fölöttem és rám rakja. Ahogy elvárható tőle, zavarba ejtő mozdulataival egy pillanat alatt elkábít. Csak a nevét bírtam kinyögni.. Hirtelen a fejéhez kap fájdalmas tekintettel. Felnyúlok a fejéhez, hogy legalább megsimogathassam, de ekkor ellöki a kezem és hirtelen megcsókol. Fogalmam se volt, hogy mire véljem ezt a hirtelen mozdulatát, csak hagytam és igyekeztem kiélvezni minden pillanatát. Végig simított rajtam és úgy nézett ki hogy ezúttal komolyan gondolja a dolgot. Láttam rajta az elszántságot. De hirtelen benyitott valaki és ő magához szorított, mintha féltett kincsként őrizne. Csodálatos érzés volt ilyen közel lenni hozzá. Az a férfi jött be, aki kint aludt a barlang bejáratánál.
-Igazán ne zavartassátok magatokat – nevetett és lerakott egy üveget. -nem tudom hol lehet a nő. A legendák szerint az út végén kell lennie és ha túléled a kamrát megjutalmaz. Túlélted és mégse volt ott... Nem tudom mit tehetnénk.. Megpróbálok utána nézni van-e más megoldás.. Aztán siessetek, mert hamarosan ebédidő - azzal kiment a szobából. Kérdőn néztem Sebastianra, hogy miről beszélt a férfi, de ő csak nézett a semmibe elgondolkozva. Aztán elengedett és felült.
-Nem tudom, miért jöttél utánam, de most már mindegy. Azt hiszem ennek így kellett történnie.. Talán csak véletlen... De ha nem így van, csak rajtad múlik minden. -betakart és ő is kiment a szobából. Nem értettem semmit de belenyugodtam és visszaaludtam...
Sebastian szemszögéből
Az úrfi végre elaludt. Sokáig fog aludni, holnap nincs sok dolga. Ilyenkor délig is képes aludni. Maradt biztos 12 órám. Jobb lesz ha sietek. Egy legenda szerint létezik egy hely, ahol egy nő bukkan fel, ha elmegy hozzá egy démon. és ha a démon túléli a próbákat, végül jutalmat kap. A jutalom nem sokatmondó egy átlag démonnak, de nekem talán a megváltás is lehet. Egy démonból embert csinálhatok. A jelenlegi helyzetemet felmérve biztosan nem fogjátok megkérdőjelezni hogy kiből akarok embert csinálni. Hát persze hogy a választottam Ciel Phantomhive lesz. Ha ez sikerül, talán közelebb kerülhetek a szerződésünk beteljesüléséhez. Valamiért mégis kételkedek a dologban. Miért csináltak volna ilyen helyet? Miért lenne ott egy nő hogy teljesítse a kívánságomat? Miért van szükség a próbatételre? Sok kérdés motoszkál még bennem, de nem számít. Ez egy egyszerű lehetőség és meg kell ragadnom amíg lehet. A remény hal meg utoljára, nem igaz? Hamar elérem hát célomat és egy elhagyatott helyen várakozok. Beszéltem egy helyi emberrel aki tudja az utat. Hamarosan itt kell lennie. Meg is jött. Késett 3 másodpercet de ezt még megbocsájthatom neki.
- Időben érkeztél. Nem számítottam rá, hogy tényleg eljössz. Még sosem láttam igazi démont. Az eddigi próbálkozók csak kíváncsiak voltak. De te biztos nem csak kíváncsi vagy. Hisz mondtad, hogy komoly célod van – sokat beszél. Túl sokat. De hát ilyenek az emberek. Fölösleges mondataikból irt könyvekkel egy egész könyvtárat lehetne megnyitni. 1 nap alatt! De mit számít, még van időm. Hamar lerendezem ezt a helyet és még lesz időm hazamenni előkészíteni a reggelit.
- Tehát ha bemész a barlangba csak magadra számíthatsz. Sok csapda van bent és állítólag őrök is. Az utolsó kamra a legveszélyesebb. Rengetek kicsi lény hemzseg ott. Látod? – egy könyv képeit mutogatja. Nem néz ki túl hihetően a rajz.. Még végig hallgatok pár jó tanácsot és elindulok. Ő persze kinn marad. Kíváncsi, hogy túlélem-e. Természetes hogy túlélem. Hisz egy démoni komornyiktól ez csak elvárható. Ahogy mondta már az első lépéseknél csapdákba ütközök. De néhány hegyes dárdán és csatornán kívül mást még nem találtam. Ahogy haladok előre förtelmes hullaszagot érzek. Tényleg sokan járhattak itt. Hangokat hallok. Ez horkolás. Remek. Alszik az őr. Ügyesen őrzi az átjárókat ha így bealszik. Jobb lesz ha nem ébresztem fel. Odalopakodtam hát és végeztem vele. Az utolsó pillanatban kelt fel így volt még ideje ordítani egy hangosat. Biztos hogy a barlang többi lakóját ezzel felébresztette. Így is történt. Sorra kellett megküzdenem az őrökkel, de végül csak eljutottam az utolsó nagy kapuhoz bár a frakkomat ott kellett hagynom.. A kapu zárva volt. Valahogy biztos ki lehet nyitni. Sokáig kerestem a falon jeleket míg végül csak sikerült kinyitnom. Csend fogadott.. Nagy csend.. Bementem hát és amint a terem közepére értem nagy hangzavarral nekem rontottak a könyvben látott kicsi lények. Nagyon erősek és gyorsak voltak. Teljen tönkretették a ruhámat és még a lábamat is eltörték. Még csak kettőt öltem meg de még több százan lehetnek. Lehetetlen ezt megcsinálni...
Hirtelen hangokat hallottam kintről. Ismerős léptek. Aztán egyszer csak a kapun kívülre repültem és a kapu bezáródott. Visszanéztem. Grell volt az. Helyettem küzdött tovább. Mit keres itt? Hogy kerülhetett ide? Idáig követett volna? De miért akar meghalni helyettem? Mire végiggondoltam minden lehetőséget Grell végzett is de ájultan feküdt a földön. A kapu kinyílt de ő csak a halál szakadékának szélén feküdt. Talán nem kéne itt hagynom, hiszen segített. Felkaptam hát és kivittem a barlangból. A férfi még kint várt és meglepődve nézett hogy túléltem és még ki is hoztam valakit. Elkísért otthonáig hogy rendbe szedjem magam. Grellt a vendégszobába vittem miután elláttam a sebeit. Megvarrtam a ruhámat és bementem hozzá. Már reggel volt. Hamar eltelt 8 óra.. leültem az ágya elé és vártam hogy felébredjen. Nem is tudom miért.. Talán csak kíváncsi voltam miért jött utánam. Nem sokáig kellett várnom míg magához tért. Körbenézett, de úgy tűnt nem nagyon fogta fel hol van. A szemüvege nálam van még.. Állítólag a halálistenek nem lehetnek szemüveg nélkül, így fölé másztam és ráhelyeztem. Kissé meglepődött, úgy látszik nem vette észre hogy én is itt voltam. Ahogy néztem rá hirtelen megfájdult a fejem és a könyvben lévő képek futottak végig a szemem előtt, amiket a férfi mutatott a barlang előtt. Az utolsó képen volt a nő homályos képe. De hisz.. az Grell fantomképe. De az lehetetlen. Miért lenne az Grell? Bár egy halálisten biztos tudna segíteni, főleg ha róla van szó. A legenda szerint a győztes démonnak magáévá kell tennie a nőt ahhoz, hogy teljesítse kérését. Úgy érzem nem lenne nehéz dolgom. De.. ez akkor is lehetetlen. Pont ő? Pedig minden leírás egyezik vele. A kép, a szemtanuk, a legenda.. Hasogat ettől a fejem, jobb lesz ha gyorsan túlesek rajta. Aggódva néz rám. Ez lesz a megfelelő pillanat. Mivel más választásom nincs megcsókolom. Érzem ahogy lüktet a szíve. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Nem tudok sokat a halálistenekről, de nem hiszem hogy normális reakció lenne.. Hirtelen kinyílik az ajtó. Ösztönösen magamhoz szorítom Grellt hogy megvédjem. Hozzászoktam már hogy az úrfit meg kell védenem mindentől. Ez így kissé kínos pillanat lehet.. Az idegenvezetőm az. Megnyugtat hogy csak ő röhöghet rajtam.
- Igazán ne zavartassátok magatokat. Nem tudom hol lehet a nő. A legendák szerint az út végén kell lennie és ha túléled a kamrát megjutalmaz. Túlélted és mégse volt ott... Nem tudom mit tehetnénk.. Megpróbálok utána nézni van-e más megoldás.. Aztán siessetek, mert hamarosan ebédidő - kiment. Egy üveget hagyott itt. Fogalmam sincs mit akarhat vele de mindegy. Jobb lesz ha most kimegyek.
- Nem tudom miért jöttél utánam, De most már mindegy. Azt hiszem ennek így kellett történnie.. Talán csak véletlen... De ha nem így van, csak rajtad múlik minden.. -csak ennyit mondtam neki és kimentem. Nem tudom még mi fog történni, de mindent megteszek a célomért. Azért remélem hogy Grell az, mert így könnyű dolgom lenne... talán túl könnyű...
